A Magyar Tudományos Akadémia 2024. május 6-án, hétfőn tartja 197. közgyűlését, amely kitüntetett figyelmet fordít a magyar tudományos nyelv használatának megőrzésére, előmozdítására. A napirend 19. pontjában egyéni indítványként szerepel a következőkben olvasható előterjesztésünk. Az előterjesztést teljes szövegében változatlan formában közöljük:
„… soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni
szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.”
Kölcsey Ferenc, 1837
Ajánlások a magyar tudománynyelvek védelmére
A magyar szaknyelvek és tudománynyelvek fokozatosan visszaszorulnak a felsőoktatásban, a tudományos minősítésben, a kutatásban és az akadémiai életben. Ez a folyamat veszélyezteti a magyar nyelv és a magyar nemzet megmaradását. Ezért a magyar tudománynyelvek megőrzése napjainkban olyan közügy, amely a Magyar Tudományos Akadémia alapvető kötelessége.
A 197. Közgyűlés az ajánlásaival csatlakozik az MTA elnökének és a magyar nyelv ápolásáért dolgozó bizottságainak a magyar tudományos nyelvek megőrzése érdekében tett erőfeszítéseihez. Ezek elismeréseként és ezek folytatásához kíván a Közgyűlés új lendületet adni azzal, hogy a magyar tudománynyelveket fenyegető veszélyekre rámutatva, azok elhárításának érdekében határozatokba foglalja ajánlásait.
A Magyar Tudományos Akadémia közel 18 ezer akadémikus és nem akadémikus köztestületi tagján keresztül a magyar tudományos közösség felé fordul, hiszen közös ügyünk a magyar nyelv, a szaknyelvek és nemzeti tudománynyelveink megvédése és folyamatos fejlesztése.
Ezért a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése a következő ajánlásokat fogadja el:
1. ajánlás:
Minden tudományterületen szükséges megőrizni és fenntartani magyar nyelvű tudományos kiadványokat[1]. Erre az MTA tagjai és tudományos osztályai fordítsanak különös gondot.
2. ajánlás:
Minden tudományterületen szükséges megőrizni és fenntartani magyar nyelvű tudományos rendezvényeket. Erre az MTA tagjai és tudományos osztályai fordítsanak különös gondot.
3. ajánlás:
A magyar költségvetési forrásokból működtetett kutatástámogatási rendszerekben meg kell szüntetni a kizárólagos angolnyelvűséget. Azokat a pályázatokat, amelyekben minden résztvevő (kiíró, pályázó és bíráló) magyar, magyar nyelven kell beadni.
4. ajánlás:
Magyar kutatók magyar nyelven is rendszeresen jelentessenek meg tudományos közleményeket. Ez legyen feltétele a tudományos értekezések elfogadásának; a vonatkozó elveket és módszereket be kell építeni a tudományos címek odaítélésének eljárásaiba.
5. ajánlás:
A magyar állampolgároknak az önálló tudományos műveiket minden szinten (a tudományos diákköri dolgozattól a doktori (PhD) értekezésen át az MTA doktora cím elnyeréséért benyújtott doktori műig és az akadémikusi székfoglalóig) magyar nyelven vagy magyar nyelven is szükséges megírni, benyújtani, elbírálni, előadni, megvitatni és megvédeni. A magyar nyelvű értekezéseket kiegészítheti (ez egyébként mindig kívánatos a nemzetközi tájékoztatásra), de ki nem válthatja idegen nyelvű dolgozat, értekezés egyidejű beadása.
Az egyéni előterjesztést Dobránszky János, Bősze Péter, Verő Balázs, Kontra Miklós, Kaptay György jegyzik. Az előterjesztéshez az MTA mind a tizenegy osztályáról támogatóként negyven kiváló magyart tudós csatlakozott.
A május 6-i közgyűlési szavazás után az eredményről tájékoztatni fogjuk a tisztelt olvasókat.
Utóirat
Mindazt, amit a következő sorok tartalmaznak, valószínűleg nem gondoltam végig, amikor ez év januárjában Dobránszky János felhívott, és arra a kérdésére, hogy egy anyanyelvünk védelme érdekében benyújtandó indítvány kidolgozásában részt szeretnék-e venni, igennel válaszoltam.
A gyors „igennek” oka minden bizonnyal az volt, hogy Jánossal egy fémtani témában, nevezetesen a diszlokációkkal kapcsolatos problémák tisztázásában már egy éve tevékenyen együttműködtünk, és egy publikációt is előkészítettünk a Frank–Read-forrás működéséről.
Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy amikor egy konkrét döntés előzményeit utólag elemezzük, az adott döntéshez vezető folyamat időben egyre mélyebbre nyúlik vissza, és az egyéni döntés mögött számos korábbi tapasztalat húzódik meg.
Talán már a telefon letétele után is eszembe jutott, hogy egy akadémiai közgyűlésre benyújtandó indítvánnyal édesapám, dr. Verő József emléke megőrzésének is áldozok. A mai generáció lehet, hogy már nem is tudja, hogy bár ő anyanyelvi szinten beszélt németül (édesanyja német származású volt), a magyar nyelv ápolását szívügyének tartotta. Különös gondot fordított cikkeinek, könyveinek nyelvi helyességére, előadásainak világos megfogalmazására, olyannyira, hogy azokat a hallgatók szóról-szóra lejegyezhették. A nyelvvédelem ügyében szakmai folyóiratokban is rendszeresen publikált, például a BKL Kohászat folyóiratban A magyar műszaki nyelv stílusáról címmel írt, és a lapban megjelent cikkek aktuális hibáiról az általa gondozott Nyelvművelés rovatban szólt rendszeresen. Élete végéig az MTA anyanyelvi bizottságának ülésein mindig részt vett, dr. Lőrincze Lajos professzorral baráti kapcsolatban volt. Már halála után egy TMB ülésen találkoztam dr. Grétsy László professzorral, aki a Verő név hallatán nagy tisztelettel emlékezett vissza édesapám nyelvművelő tevékenységére.
A ’90-es években számos doktori védésen elnököltem, és ha az elbírálandó disszertáció nyelvhelyességi szempontból nem volt kifogástalan, ami sajnos elég gyakran előfordult, mindig idéztem édesapám egyik klasszikussá vált mondását: „Az élettelen anyag, mint például egy acél próbatest, nem tud rendelkezni a tulajdonságaival, rendelkezni csak élő személy tud, például halála előtt, amikor az örökségéről rendelkezik a végrendeletben”
Már említettem a BKL Kohászat című folyóiratot, amelynek hosszú időn át felelős szerkesztője voltam. Édesapám intelmeit mindvégig igyekeztem szem előtt tartani, saját munkáimban és más szerzők cikkeinek korrigálásakor is. Szerencsés módon ebben a munkában a szerkesztőség több tagjában partnerre találtam, a teljesség igénye nélkül megemlítem Kovács Lászlót, az Öntöde felelős szerkesztőjét, Lengyelné Kiss Katalint, dr. Fauszt Annát, dr. Pusztai Istvánt és utoljára, de nem utolsósorban Dobránszky Jánost.
[1] Ehhez hasonló javaslatot küldött a tudományos osztályoknak
a Magyar Nyelv a Tudományban Elnöki Bizottság is 2023. december 6-án.