Nemrég töltöttem be 75. életévemet. Ez a kerek dátum önmagában még nem indokolta volna azt, hogy anyagtudomány.eu domain névvel elindítsam ezt a kezdeményezést.
Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy a több mint 50 éves szakmai pályafutásom alatt összegyűlt tapasztalataimat valamilyen formában elérhetővé tegyem részben a fiatalabb kollégáim, pályatársaim okulására, részben pedig talán azért is, hogy az anyagtudomány szerteágazó voltát, szépségét érzékeltessem. Sajnos, korábbi munkahelyem, a Vasipari Kutató Intézet kutatási jelentései ma már alig érhetők el, a Fémtani Osztály jelentései – tudomásom szerint – megsemmisültek.
Minden egyes lépéshez az embernek szüksége van egyfajta aktiválási energiára, hogy ezzel a szakkifejezéssel éljek. Annak ellenére, hogy már öt éve befejeződött, legalábbis részben befejeződött aktív szakmai pályafutásom, mégis többször előfordult az utóbbi időben, hogy korábbi munkatársaim, kollégáim közül felhívnak egy-egy szakmai kérdéssel kapcsolatban. Az egyik ilyen alkalommal az érdeklődő kolléga elmesélte, hogy körében, mikor meghallják munkatársai, hogy felhív engem valamilyen szakmai kérdéssel, akkor megjegyzik, hogy „megint felhívod a Köbükit”? Ez annyira megragadta a figyelmemet, hogy a feltett szakmai kérdésre perceken át nem is tudtam koncentrálni, de úgy bevésődött az agyamba, hogy a kerek évfordulós születésnap és ez a „köbükis” aktiválás elindított ennek az oldalnak a létrehozásán. Lehet, hogy én leszek az anyagtudomány Köbükije.
A történethez az is hozzá tartozik, hogy először arra gondoltam, hogy a domain név „köbüki.hu,vagy eu lesz, de aztán Boglárka lányom tanácsára módosítottam ezt az elképzelést, hiszen bármennyire is ismert és kedves a Köbüki név a Mézga családból, kevesen gondolhatnák e domain név alapján, hogy milyen tartalommal is találkozhatnak ezen az oldalon.
Ennek az oldalnak a hátterében pillanatnyilag csak a kezdeményező személye áll, nevezetesen dr. Verő Balázs professor emeritus, aki a metallográfia, a fémtan és a ma már anyagtudománynak nevezett területen dolgozott egész pályafutása alatt. Ennek az életútnak a legfontosabb állomásait a gimnáziumi tanulmányoktól kezdve egészen az Eötvös koszorú elnyeréséig az alábbi sorok foglalják össze.
* * *
1944-ben születtem Sopronban. Általános iskolai tanulmányaimat részben szülővárosomban, majd 1952-től Budapesten végeztem. Középiskolába a II. Rákóczi Ferenc Általános Gimnáziumba jártam, ahol 1962-ben kitűnő eredménnyel érettségiztem. 1962-67 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karának hallgatója voltam, ahol jeles minősítésű technológus szakos diplomát kaptam. Több féléven át Népköztársasági Ösztöndíjban részesültem, ötödéves koromban az évfolyam valétaelnökének választottak.
1967 szeptemberétől a Vasipari Kutató Intézet Fémtani Osztályának munkatársa lettem tudományos segédmunkatársként. Az időközben a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalattá alakult munkahelyemen végül a Fémtani Osztály vezetője, illetve a Vállalati tanács elnöke lettem. A vállalat megszűnésével egy időben, 1993-ban felvételt nyertem a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítványba, ahol több éven az alapítvány Anyagtudományi és Technológiai Intézetének tudományos igazgatója voltam, majd 2018-ig az alapítvány jogutódjának tudományos tanácsadója.
Közvetlenül a diploma megszerzése után munkám mellett a Bánki Donát Gépipari Főiskolán oktattam majd a ’90-es évek közepétől 2006-ig a BME Gépészmérnöki Karán német nyelvű előadásokat tartottam. Ezután a Dunaújvárosi Főiskola oktatója és kutatója lettem. Munkásságom eredményeképpen 2007-ben egyetemi tanári címet kaptam. Aktív oktatói pályafutásom 2014-ben, 70 éves koromban fejeződött be, amikor tevékenységemet professor emeritus címmel ismerték el.
1972-ben a NME Kohómérnöki Karán műszaki doktori címet szereztem, a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1982-ben szereztem meg, majd 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémián a műszaki tudomány doktora címet kaptam meg.
1975-ben ENSZ ösztöndíjasként öt hónapot töltöttem a leobeni Montanuniversität Metallkunde tanszékén, dr. Roland Mitsche professzornál.
Több mint 50 éve vagyok tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, hosszú időn át a BKL Kohászat felelős szerkesztője voltam. Az egyesület 2014-ben tiszteleti tagjává választott, számos egyesületi kitüntetésben részesültem, megkaptam a Kerpely Antal, a Sóltz Vilmos emlékérmeket és a Szent Borbála kitüntetést.
A Tudományos Minősítő Bizottság Gépész-kohász szakbizottságának több cikluson át dr. Terplán Zénó professzor elnöksége idején titkára voltam. A Miskolci Egyetem Természettudományi doktori és habilitációs tanácsának külső tagja voltam, és a BME Gépészmérnöki Karának Pattantyús Á. Imre habilitációs és doktori tanácsában sok cikluson át külső tagként vettem részt. Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya keretében működő Anyagtudomány és Technológia Bizottság elnöke voltam két cikluson át.
Dr. Zsámbok Dénessel együtt kezdeményezője voltam a már 12 rendezvényt megért Országos Anyagtudományi Konferenciának és kiállításnak. A konferencia anyaintézménye a Magyar Anyagtudományi Egyesület 2011-ben MAE díjjal ismerte el a konferencia-sorozat kezdeményezésében és szervezésében nyújtott munkámat.
Kutatási tevékenységem elsősorban az acél lapostermékek gyártástechnológiájának fejlesztéséhez kapcsolódik, az ezen a területen elért eredményeimért a Dunaferr Dunai Vasmű műszaki főtanácsosi címmel tüntetett ki. Eredményeimet több mint 200 közleményben ismertettem, ezeknek jelentős része a Kohászati Lapokban jelent meg. Tíz szabadalom fűződik nevemhez. 2009-ben Bay Zoltán Innovációs díjat kaptam.
70. születésnapom alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kormánykitüntetésben részesültem, 2016 novemberében a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az Eötvös József Koszorú díjat adományozta számomra, így jogosult vagyok a Laureatus Akademiae cím használatára.
* * *
Az életrajzi adatok, amelyek mintegy hátterét képezik szakmai pályafutásomnak, nem tartalmazhatnak minden részletet, például hiányoznak belőle a családi vonatkozások. Tiszteletlen volnék és méltatlan lenne, ha ezen a helyen nem emlékeznék meg édesapámról, dr. Verő József professzorról, aki ezen a szakmai úton elindított, és amíg tehette, figyelemmel kísérte pályafutásomat. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a fémtan fogalmának bevezetésével és elfogadtatásával ő valósította meg az alapvetően leíró jellegű metallográfia tudományából a természettudományi megalapozottságú fémtanba való átmenetet. A Fémtan c. könyvében megadott definíció minimális változtatással az anyagtudomány fogalmának meghatározására is tökéletesen alkalmas. Bár számos kísérlet történt az anyagtudomány fogalmának meghatározására, ezek mindegyike lényegében édesapám megfogalmazásából ered, amely így szól:
„A fémtan az a tudomány, amely a fémeknek és az ötvözeteknek a feldolgozásuk és felhasználásuk szempontjából lényeges tulajdonságait fémfizikai alapokra támaszkodva, egységes rendszerbe foglalva tárgyalja.”
(Verő József: Fémtan, Tankönyvkiadó, Budapest, 1968).
Ennek a meghatározásnak a szellemében végeztem oktató- és kutató munkámat.
Dr. Verő Balázs
2020. 01. 02.